925-ös finomságú ezüst fülbevaló prehnittel, tenyésztett gyönggyel és cirkóniával. 14 karátos rózsaszínű arannyal bevonva.
Beszúrós kivitel. Mérete 16,7 mm x 12,8 mm.
Prehnit:
A prehnit a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Elnevezésének eredete: a holland Hendrik von Prehn (1733–1785) báróról, aki felfedezte az ásványfajt. Gyakran sugaras, legyezőszerű halmazokat alkot, továbbá táblás, rövidprizmás megjelenésű is lehet. Bázisos magmás kőzetek üregeiben, hasadékaiban fordul elő. A kisfokú metamorfózis során képződött metamorfitok – prehnit-pumpellyit fácies – kritikus ásványa. Zeolitokkal és az epidot-csoport ásványaival társul. Gyönyörű pasztell zöld-zöldes sárga színe és ellenállósága miatt az ékszeripar kedvelt drágaköve.
Gyöngy:
Az igazgyöngy olyan, koncentrikus héjakból felépülő, biogén féldrágakő, amit egyes puhatestűek választanak ki a szervezetükbe kerülő idegen anyagok elleni védekezésként. Méretük a pár milliméterestől a mogyorónyiig változó; a legnagyobb példányok külön nevet kapnak. Alakjuk többnyire közel szabályos gömb, ritkán előfordulnak csepp-, körte-, illetve hordó formájú példányok is. A különös, erősen torzult alakok neve „barokk igazgyöngy”. Színe többnyire közel fehér, felülete színjátszó.
Bizonyos puhatestűek köpenyének nyálkahártyája meszes anyagot választ ki, hogy betokozza a héjába bejutott parazitákat és szervetlen törmelékeket. Igazgyöngyöt termelnek bizonyos tengeri csigafajok is, de a legtöbbet tengeri kagylókból nyerték és nyerik ki. A gazdaságilag jelentős, gyöngyöt termelő kagylók: tengeri gyöngykagyló (Meleagrina margaritifera, Pteria margaritifera), osztriga (Ostrea spp.), kékkagyló (Mytilus spp.), sonkakagyló (Pinna spp.), Pinctada spp. Értékes gyöngyöket termelhet a folyami gyöngykagyló (Margaritana margaritifera) is, de gazdaságilag nem vált jelentőssé.
A gyöngy anyaga rugalmas, tömör. Fő alkotóanyaga (83–92%) a kalcium-karbonát: zömmel aragonit, kisebb részben kalcit. A mintegy 10-20 µm széles és 0,5 µm vastag mészkristályokat 4–13% szerves kötőanyag tartja össze, ettől a conchiolin (konkin) nevű anyagtól rugalmas. Víztartalma 2–4%.
A gyöngy tenyésztése már az ókorban is jó ötletnek látszott. A kínaiak már vagy egy évezrede apró Buddha-szobrocskákat erőltettek a kagylókba, hogy azok védekezésképpen gyöngyházzal vonják be őket. Európában a legnevezetesebb kísérletező Carl von Linné volt. Azt állította, hogy megoldotta a problémát, de mivel korának egyik uralkodója sem volt hajlandó megfizetni a módszerért kért árat, magával vitte annak titkát a sírba — nem fogjuk megtudni, valóban sikerrel járt-e. A gyöngy iparszerű tenyésztésének módszerét a japán Mikimoto Kōkichi (1858–1954) dolgozta ki munkatársaival. Először 1893. július 11-én sikerült mesterségesen tenyésztett gyöngyöt előállítania. A nevét viselő K. Mikimoto & Co. Ltd ma is a szakma vezető vállalatai közé tartozik.
