Sapphire

A zafír (gör. „kék”) nevet korábban különféle kövekre használták. Az ókorban – részben a középkorig – zafíron többnyire a mai lapisz lazulit értették. 1800 táján ismerték fel, hogy a zafír és a rubin a korund drágakő minőségű változatai. Először csak a kék változat kapta a zafír nevet a más színű korundokat (a piroson kívül) sajátos, részben félrevezető nevekkel illeték, mint például „orientális peridot” a zöld változatra, vagy orientális topáz, a sárga korundra. Ma zafírnak nevezünk minden drágakő-minőségű, nem piros korundot. A piros változat neve rubin. A színtelen zafírt leukozafírnak hívják, a különböző színeket most jellemző szóval illetjük, például sárga, vagy zöld zafír. A rózsaszín-narancssárga zafír pedig padparadsának (szingalézül: lótuszvirág) hívják és a legértékesebb zafírváltozat.
A két változat a rubin és a zafír között nincs éles határvonal. A világospiros, rózsaszínű, vagy ibolyaszínű korundokat általában a zafírokhoz sorolják, mert itt a többi színhez képest önálló értékük van, a rubinok között a gyengébb minőségűekhez helyeznék.
A kék zafír esetében a színt adó elem a vas és a titán, az ibolyaszínűeknél a vanádium. Csekély vastartalom idézi elő a sárga és a zöld árnyalatokat, króm a rózsaszínt. A legtöbbre a tiszta búzavirágkéket, vagy a mély, királykék változatokat tartják.
Keménysége ugyanakkora, mint a rubiné, és az egyes irányok szerint éppen olyan világosan eltérő.
A rutiltűk berakódása selymes fényt okoz, nagyobb mennyiségben macskaszemhatást, vagy hatágú csillagot: csillagzafír. Más felfogás szerint ellentétben a rubinnal, nem rutiltűk okozzák az aszterizmust, hanem egymást három irányban metsző üreges csatornák.

Gyógyhatás:
Testi: a zafír elsősorban a krónikus bél-, agy-, és idegbetegségeket enyhíti és lázcsillapító hatású. Enyhíteni tudja a kiütéseket, az ekcémát, a viszketést és a pikelysömört.
Lelki: zafír szellemi síkon koncentrációs képességhez, világossághoz és önkritikus magatartáshoz vezet.