A drágakövek lelőhelyei.
A drágakövek a föld mélyének szülöttei. Ott váltak ki kristályaik izzófolyós olvadékokból, forró-, meleg-vizes oldatokból, vagy csapódtak ki gőzökből, gázokból éppen úgy, mint a földkéreg összes többi ásványai. Azokra a drágakövekre, melyeket azon a helyen és abból a kőzetből nyerünk, ahol és amelyben keletkeztek, azt mondjuk, hogy elsődleges lelőhelyükről származnak.
Elsődleges lelőhelyek:
Elsődleges lelőhelyeiken csak azokat a drágaköveket aknázza ki az ember, melyek vagy nagy értékűek, vagy pedig nagyobb mennyiségben, illetve bizonyos szabályszerűséggel fordulnak elő. Az elsődleges előfordulási hely kőzete, ugyanis rendszerint kemény, ellenálló kőzet, melyet rendszeres bányaműveléssel, aknák, tárnák mélyítésével kell feltárni és mindez nagyobb tőkebefektetést igényel.
Elsődleges lelőhelyéről nyerjük az értékesebb drágakövek közül a gyémántot a dél-afrikai kimberlitből, a smaragdot Kolumbiában és a brazilai Bahaiában mészkőből, az Urál-hegységben csillámpalából. Elsődleges lelőhelyükről származnak a pegmatitok szolgáltatta drágakövek, a topáz, az akvamarin, nemes turmalinok és kvarcok az Uralban, Brazíliában és Madagaszkár szigetén, úgyszintén az észak-amerikai és afganisztáni, braziliai nemes spodumenek (kunzit és hiddenit) és az Ural gyönyörű alexandritjei. A régen Magyarországhoz tartozó, ma Szlovákia keleti részén található Vörösvágás nemesopáljait, úgy mint az ausztráliait, illetve a mexikói tűzopált, a pezsiai és újmexikói türkízt, az afganisztáni, szibériai és chile-i lazúrkövek szintén keletkezési helyükről, tehát elsődleges lelőhelyükről nyeri az ember.
(Elsődleges lelőhelyről származó smaragdkristályok, csillámpalában, Urál-hegység. A legnagyobb kristály 50*20 mm. AlleGem gyűjtemény.)
(Elsődleges lelőhelyről származó nemesopál, andezit anyakőzetben, Vörösvágásról, a mai Szlovákiából. A kő mérete, 10 cm * 5 cm. AlleGem gyűjtemény.)
(Igazán nem az elsődleges lelőhelyekről ismert, ceyloni drágakő előfordulásokból származó, Ratnapurától északra fekvő területeken, elsődleges lelőhelyen, márvány anyakőzetben található zafír kristály látható lent. A kristály mérete 45*21 mm. AlleGem gyűjtemény.)
(Csodálatos romboéder gránátkristályok csillámpalában, elsődleges lelőhelyről. Zillertal, Ausztria. Az ásvány mérete: 75*55 mm. AlleGem gyűjtemény.)
Másodlagos lelőhelyek:
A víz, jég és levegő állandóan támadják a földfelület kőzeteit. Segítségükre siet a nap melege is, izzóra hevítve a sziklákat, hogy az éj hidegje, vagy a jég hatására repedések keletkezzenek rajtuk, újabb támadási lehetőségek a mindenütt jelenlévő víz számára. A mechanikai és vegyi erőktől támadott, azelőtt egységes kőzetfelület számtalan apró részre tagozódik, az ostromnak újabb és újabb útja nyílik és a diadalmas légköri erők oldják, cipelik, görgetik a részeire bontott kőzetek anyagát, hogy másutt üledékek alakjában ismét lerakják.
A mállás és az ezt követő szállítás eltávolítja egymástól a magmában kőzetekben keletkezett kőzetekkel együtt előforduló ásványokat. Ez az elkülönülés az egyes ásványok mechanikai és vegyi ellenálló képességétől, úgyszintén fajsúlyától függ. A levegő, de elsősorban a víz munkája a gazdasági szempontból jelentéktelen elsődleges előfordulások anyagát, az egyes ásványok elkülönítésével és másodlagos lelőhelyeken való dúsításával, érdemlegesen kitermelhetővé dolgozza át. A természettől leste el az ember a víz mechanikai munkájának és oldóhatásának felhasználását az ásványi nyersanyagok dúsításánál.
Azokra az ásványokra, melyeket nem a termőkőzetükben és nem a keletkezési helyükön találunk, azt mondjuk, hogy másodlagos lelőhelyeken fordulnak elő. Az elmállott kőzet anyagát elszállító víz hordalékába került ellenálló ásványok, nagyobb szemcsenagyságuk és részben nagyobb fajsúlyuknál fogva, hamarosan a fenékre süllyednek és ott a kavicsok között, az eredeti kőzethez viszonyítva, jóval nagyobb százalékarányban halmozódnak fel. Ezeket a másodlagos előfordulási helyeket, mivel belőlük anyaguk átmosása révén nyerik a hasznosítható ásványokat, mosásoknak, torlatoknak nevezik. Művelésük általában jóval olcsóbb, mint az elsődleges lelőhelyeké.
Az emberi művelődés történetében rendkívüli fontosságúak a mosások, hiszen az ásványvilággal tulajdonképpen patakok, folyók hordalékán keresztül ismerkedett meg az ember. Innen kapta a szerszámaihoz alkalmas köveket, az első ékköveket, fémeket és ezek ösztönözték őt további kutatásokra. Az ó- és középkor egész drágakő-termelése mosásokból származott és a másodlagos előfordulások gazdasági jelentősége korunkban sem elhanyagolható. Ezekre a lelőhelyekre a termelés könnyű volta miatt időszakonként vissza- visszatér az ember, hogy korszerűen javított mosóeljárásokkal és tökéletesített eszközökkel jusson hozzá a törmelékekben rejlő értékekhez.
A gyémántot a tizenkilencedik században, az 1870-es évekig csak másodlagos lelőhelyekről India és Brazília torlataiból ismertük. Ettől az időponttól kezdve rohamosan tör előtérbe Dél-Afrika. Eleinte az elsődleges lelőhelyeken termelt gyémánt mennyisége volt jelentősebb, azonban gazdag torlatok felfedezése révén (Délnyugat-Afrika, Belga Kongó, Angola, Délnyugat-Afrika, Aranypart) ismét a mosás szolgáltatta gyémánt nyomult az előtérbe. A mai évi gyémánttermelésnek körülbelül 97%-át Afrika adja és e mennyiségnek 70%-át mosás szolgáltatja.
Mint évszázadokkal ezelőtt, úgy ma is Burma, Thaiföld, Srí Lanka és Hátsó-India torlatai adják a piacra kerülő pompás rubinok, spinellek, krizoberillek, cirkonok, úgyszólván teljes, valamint a zafírok igen jelentős részét. Előfordulásukat számos féldrágakő (almandin, holdkő, citrin, ametiszt, hegyikristály) kíséri. Mosással nyerték korábban a századokig kedvelt cseh gránátot, vagy piropot, valamint a borostyánt is.
(A képen srí lankai torlatlelőhelyről származó citrinek láthatók. 1.5 – 2 centiméter nagyságúak. Jól látszik, hogy a drágakövek eredeti kristály alakzataiktól megfosztva, legömbölyített formában találhatók meg a torlatokban. AlleGem gyűjtemény.)
De jutnak mosásokból olyan drága- és féldrágakövekhez is, melyeknek túlnyomó mennyiségét elsődleges lelőhelyükről bányásszák. Így topázt, akvamarint, turmalint, ametisztet, lazurkövet, achátokat, nefritet, jadeitet.
A torlat anyaga néha konglomeráttá cementálódik össze. Ilyen gyémántot tartalmazó konglomerát a minas geraesi (Brazília) úgynevezett tapanhoacanga.
A múltak híres, ma fejedelmi kincseskamrákban őrzött gyémántjai, a Nagymogul, a Kohinoor, az Orlov, a Nizzam, a Sah, a Florentini, a nagy rubinok és zafírok mind torlatokból kerültek elő és állítólag másodlagos lelőhelyen találták a nemesopálnak ma Bécsben őrzött legnagyobb magyar példányát is.
Drágakövekben leggazdagabb földrészek:
Ha a termelt drágakövek értékét tekintjük, akkor Afrika. Gazdag gyémántmezői mindenképpen számára biztosítják az elsőséget.
Utána a drágakövek őshazája, Ázsia következik, pompás rubin, zafír, smaragd, spinell, krizoberill, cirkon, lazúrkő, türkíz és számos más szintén értékes drága- és féldrágakövével.
Harmadik a sorban Dél-Amerika, a legszebb smaragdok, turmalinok, akvamarinok, a braziliai gyémántok otthona.
Ausztrália gyémántjai, zafírja, nemesopálja révén került a negyedik helyre.
Utolsó előtti Észak- és Közép Amerika, míg utolsónak Európa maradt. Európának a legszebb, illetőleg jelentősebb drágakövei a vörösvágási nemesopál volt, de jelenleg igen értékesek a lengyelországi borostyánkő előfordulások.
