A világítóképesség (lumineszcencia) jelenségei:
A különböző sugarak hatása nemcsak abban áll, hogy bizonyos ásványok színét megváltoztatja, hanem abban is, rajtuk sajátságos fényjelenségeket idéz elő. Bizonyos testek különböző külső körülmények hatására, pl. előzetes besugárzás után, fénysugarakat bocsátanak ki magukból, vagyis világítanak, ezt a jelenséget lumineszcenciának nevezzük. Ha a fénykisugárzás csak addig tart, amíg a jelenséget előidéző sugár hat, akkor fluoreszcenciáról beszélünk, ha ellenben a test még akkor is világít, amikor a besugárzás hatása megszűnt, akkor a jelenséget foszforeszenciának nevezzük a fluoritról, illetve a foszforról, amely testeken e jelenségeket nagy mértékben észlelhetjük. A kibocsátott fény színe sokszor más lehet, mint az ásvány színe.
Lumineszcenciát fénysugarak, elektromos áramok, kémiai változások és mechanikai hatások, mint dörzsölés, ütés idézhetnek elő és ezek szerint beszélünk foto-, elektro-, kémo- és tribolumineszcenciáról.
A drágakövekkel kapcsolatban különösen a napfény, ultraibolya-, Röntgen-, katód- és rádiumsugarak hatására keletkező lumineszcencia jelenségeket tanulmányozták és megállapították, hogy ezek nemcsak a drágakövek faji felismerésében, hanem sok esetben lelőhelyek megállapításában, valamint a természetes és mesterséges kövek megkülönböztetésében is nagy jelentőségűek és eredménnyel használhatók. Különösen nagy előnyük e vizsgálatoknak, hogy alkalmazásuknál a követ a foglalatból nem kell kivenni, és hogy sem a kőnek, sem a foglalatnak sérülésével nem járnak.
A lumineszcencia jelenségek megfigyelésekor figyelemmel kell lenni a besugárzott ásvány felületének minőségére. Érdes, rosszul csiszolt, valamint piszkos, poros, vagy repedéses lapok egészen másképp viselkednek, mint a sima és fényes lapok. A legjellemzőbb lumineszcencia jelenségeket az egyes drágaköveket leíró blogokban említem meg.
Az ásványok fénye:
Az ásványok felületére eső fény egy része behatol az ásványba, más része visszaverődik. A beeső fénysugár erőssége tehát megoszlik a megtört és visszavert sugár közt. A visszavert fény erősségén múlik valamely ásvány fénye. A visszavert és beeső sugár fényerősségének a viszonya a fényvisszaverőképességet fejezi ki és így ez nagy mértékben függ az ásvány törésmutatójától. Minél nagyobb a törésmutató, annál nagyobb a visszaverő képesség. Ez az oka annak, hogy az erősen fénytörő ásványoknak erősebb a fényük. Hozzájárul még a fény emeléséhez a teljes visszaverődés jelensége is, amely az ásványba bejutott fényt bizonyos megtört úton abból kijuttatja.
A fény erőssége alapján a fény különböző fokát különböztetjük meg. A drágakövek lehetnek gyémánt-, üveg-, és zsírfényűek. A fény a csiszolással nagy mértékben emelhető, mert az egyenetlen, durva lapok visszaverőképessége jóval kisebb, mint a teljesen sima lapoké.
Különleges fényjelenségek:
Fényinterferencia:
Sokszor ásványok belsejében finom, levegővel telt hasadások, vagy repedések figyelhetők meg, amelyek mentén szivárványszíneket látunk. Az ásványba behatoló fénysugár minden egyes réteg felültén megtörik, részben visszaverődik és a fénysugarak találkozása interferenciás színeket idéz elő.
Fényinterferencia jelenségek nemcsak levegőrétegek határán keletkezhetnek, hanem mindenütt létrejönnek, ahol az ásvány belsejében valami idegen anyag zárványt, vagy finom rétegeket alkot. Ilyen jelenség például a nemesopál pompás fényjátéka, a holdkő szelíd hullámos fénye, a labradorit tarka színjátéka, a napkő és az aventurin csillogása, továbbá a hipersztén és bronzit fémes ragyogása.
(Színjátéka miatt évszázadok óta ismert és a mai napig a legfontosabb drágakövek egyike a nemesopál, ez a drágakő 20.55 karátos, Etiópiából származik, AlleGem gyűjtemény.)
(Különös, kékes fényű derengéséről ismert, rendkívül régóta közkedvelt drágakő a holdkő, ez a példány 6.95 karátos, ceyloni, AlleGem gyűjtemény.)
Macskaszemhatás:
Ha az ásvány belsejében egy bizonyos irányban rostos zárványok helyezkednek el, sajátságos selymes fényjelenség jön létre és az ilyen ásványokon fényvonalakat veszünk észre, amelyek leginkább akkor jutnak érvényre, ha az ásványt domborúan megcsiszoljuk. Különösen szépe e jelenség a kvarc azon fajtáján, amelybe finom azbesztszálak épültek be, ezt kvarc-macskaszemnek (az éjjeli macska szemével való hasonlóág miatt) hívjuk. A krizoberill egy fajtájában apró, mikroszkópos csatornák egy irányban való elhelyezkedése hasonló jelenséget okoz és az ilyen köveket krizoberill-macskaszemnek nevezzük. A kornerupin-macskaszem és a holdkő-macskaszem igen ritka drágakövek, hasonló fényjátékkal. E jelenség különben nemcsak az olyan ásványokban észlelhető, amelyekben rostos zárványok vannak, hanem természetesen olyanokban is, amelyeknek a saját anyaguk rostos szerkezetű. A Magyar Természettudományi Múzeum ásványtárában néhány tojáslakúra csiszolt, rostos szerkezetű, gyönyörű selyemfényű gipsz látható.
(Nagyon ritka kornerupin-macskaszem, 3.07 karát, Srí Lanka, AlleGem gyűjtemény.)
(A holdkő-macskaszem ebben az igazán tiszta és átlátszó formában ritkaságnak számít, úgy, mint ez a 11.22 karátos, Srí Lankáról származó példány, AlleGem gyűjtemény.)
Csillaghatás, aszterizmus:
Ha a kristály belsejében a zárványos rendszeres elhelyezkedésűek, akkor bizonyos fényidomok jöhetnek létre. Ezt a jelenséget a leggyakrabban előforduló csillagalak után aszterizmusnak nevezzük. Különösen a zafírokon gyakori ez a jelenség, de előfordul a rubinokon, berilleken, gránátokon, rózsakvarcokon is. Az aszterizmus jelenségéből arra lehet következtetni, hogy a zárványok elhelyezkedése és a kristály felépítése között összefüggés van, vagyis, hogy a zárványok a növekedő kristályban főképp olyan síkok irányába helyezkednek el, amelyek a kristály külső alakján is szerepet játszanak.
(A legértékesebb drágakövek egyike: kezelésmentes, természetes csillagrubin, 2.3 karát, Srí Lanka, AlleGem gyűjtemény.)
