A színtelen és átlátszó hegyikristály igen sokfelé előforduló kvarcféleség, a földkéreg egyik legközönségesebb ásványa. Kémiai vegyjelét tekintve szilícium-dioxid, keménysége a Mohs skálán 7., tehát igen ellenálló, kemény ásvány. Általában színtelen, a hosszára merőlegesen rovátkált kristályai hatlapú prizmalapok határolják, teteje piramis alakú. Gyakran képez ikerkristályokat. Hasadása rossz, kagylós törésű. A kvarc elnevezése a „kristallos”, görögül „jég” szóból ered, mert régen azt hitték, hogy az istenek jégből készítették. A középkor óta kedvelt drágakő, a hegyikristályból készült kristálygömböket például jövendőmondásra is használták. Bár világszerte előfordul a legfontosabb elfordulása Brazíliában van. Szép kristályok vannak Svájcban, Franciaországban. Egyéb lelőhelyei: Madagaszkár, USA, Oroszország.

Gyógyhatás:
Testi: a hegyikristály energiát ad, és felélénkíti az érzéketlen, energetikailag rosszul ellátott testtájakat. Hűsítő és lázcsillapító hatású lehet, ezáltal enyhíti a forró duzzanatokat, valamint fájdalmakat, oldja a feszültségeket és blokkokat, harmonizálja a két agyféltekét, erősíti az idegrendszert és serkenti a belső elválasztású mirigyek tevékenységét.

Lelki: a hegyikristály erősíti a belső észlelést magunkkal és másokkal szemben, belső állapotunk tudatára ébreszt.