Bevezetés a drágakövek világába
A drágakövek ásványország virágai. Szikrázó gyémánt, mélyzöld színben pompázó smaragd, vérvörösen izzó rubin, búzavirág-királykék zafír, s mögöttük minden színben ragyogó ásványok. Hosszú nemzedékek során át nyűgözi le az emberiséget. Ismertük már őket gyermekkorunk meséiből, ifjúkori regényeinkből, gyönyörködtünk bennük ékszerboltok kirakataiban, világvárosok gazdag múzeumi gyűjteményiben, fejedelmi kincstárak közszemlére tett ékességeiben.
Miért tűntek fel a drágakövek már az őskori ember számára? Miért nem tudunk szabadulni varázsuk babonája alól? Mert a drágakövek szépek. Gyönyörű színük tetszett meg elsőként az embernek, s a szépségét a ragyogó fény, tökéletes átlátszóság, vagy a lenyűgöző színjáték emeli. Ez a komplex szépség megragadta az esztétika iránt mindig is fogékony embert, aki hűséges csodálójává vált és az is maradt évezredeken keresztül mindmáig.
(Természetes kék zafír, 1.44 karát, Srí Lanka. Allegem gyűjtemény.)
Szép ásványt számosat ismerünk, közülük egyesek gyakoriak, nagy darabokban számos helyen megtalálhatók. Másokat csak igen ritkán és akkor is csak igen apró kristályokban lehet felfedezni. Hogy a ritkábban előforduló szép ásványok becsesebbek az ember számára, mint a gyakoriak, magáról értetődik. Minél kevesebben birtokolhatják egy-egy szép ásvány kifogástalan példányait, minél ritkább ez, annál értékesebb mind a tulajdonosa, mind az utána sóvárgók szemében.
A gyönyörű drágakövek birtokosai minden lehető alkalommal büszkélkedtek kincsükkel. Hordták dísznek, talizmánnak és a viselés nem ártott a drágakő szépségének, ragyogását megőrizte az idők végtelenségéig. Ellenállósága, elsősorban a keménysége megóvta a pusztulástól, rongálódástól, sértetlen állapotban öröklődött nemzedékről, nemzedékre. Ismeretlen belső erők hatásának vélték e kövek rendkívüli keménységét, az eddig csak szépnek tartott ékességeket lassanként babonás tisztelettel vették körül és e tény csak emelte értéküket, úgy a tulajdonosai, mint a nagyközönség előtt.
Szépség, ritkaság, keménység, ez a három tulajdonság emeli drágakővé világunk egyes ásványait az emberek szemében. Minél fokozottabb mértékben van meg eme három tulajdonság valamely ásványban, annál előkelőbb helyet foglal el a drágakövek királyságában. Virág, állat szépsége a múlandóságé, a drágakövek szépsége ellenben az örökkévalóságé. Egyetlen állati eredetű remek mérkőzik értékben a drágakövekkel, az igazgyöngy. Igézetes, szelíd szépségéért még lágyságát, érzékenységét is megbocsátja az ember és a legbecsesebb ékességek közé sorolja.
(Emerald, 3 karát, Zambia, AlleGem gyűjtemény.)
A drágakövek társaságát nem övezik merev határok. Helyet talált közöttük a múltban is minden szép ásvány, amely megközelítőleg is megfelel az említett három tulajdonságnak. Azonban értékben igen nagy különbség mutatkozik a drágakőnek használt ásványok között. Gyémánt, rubin, zafír, smaragd ilyen, minden követelménynek teljes mértékben megfelelő drágakövek, amióta csak ismeri, mindig őket becsülte az ember a legtöbbre, rajtuk megtört az emberi szeszélynek, divatnak a hatalma is.
Drágakövek, amelyeket hol felkap, hol elejt a divat vagy éppen a babona szeszélye. Példányaikért még évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt születés és pénz arisztokratái törték magukat, később kiszorultak az ékszerészek kirakataiból. Új lelőhelyek és példányok felfedezése révén szerencsére azután ismét utat tört magának a divat és hóbort, ismét felkapták őket. A napóleoni idők nemesopáljainak, biedermeier türkizének és gránátjainak sorsa ez. A mindig nagy értékű, mindenkor divatos I. osztályú drágakövek után ők alkotják a II. osztályú drágakövek csoportját. Egyes ásványoknak nemzeti, vagy helyi különlegesség gyanánt csiszolt, válogatottan szép példányain és az olcsóbb ékszerekbe használt féldrágaköveken keresztül érkezünk a nagyobb dísztárgyak készítésére, sőt, paloták termeinek burkolására használatos díszítőkövekhez. Ezek már nem ritkaságok, keménységük, fényük is sok kívánnivalót hagy hátra, egyedül szép színük biztosít számukra helyet az elsősorban szépségükért becsült ásványok sorában.
(Heliodor berill, 31.46 karát, Zambia, AlleGem gyűjtemény.)
Az ásványok a földkéregnek legkisebb egynemű, szervetlen eredetű építő kövei. Minden ásványnak jellemző belső szerkezete, külső alakja, fizikai sajátságai és vegyi összetétele van. Ismeretükre az ásványtan tanít meg. A drágakövekkel foglalkozó tudomány alkalmazott ásványtan, amely az ásványtannak azon részeire fektet hangsúlyt, melyeknek a drágakövek felismerése, meghatározása, értékelése során vehetjük hasznát.
Nem foglalkozunk tehát behatóbban az ásványok alaktanával, kristálytannal, hiszen a drágakövek legtöbbször eredeti alakjuktól megfosztva, csiszolt állapotban kerülnek a közönség elé. Röviden tárgyaljuk vegytani sajátosságaikat, vegyi összetételük sem meghatározásuknál, sem csoportosításuknál nem játszik fontosabb szerepet. Rendkívül fontos azonban a drágakövek fajsúlya, fizikai, elsősorban fénytani tulajdonságai. Szín, fény, fénytörés, valamint egyéb, egyes drágaköveken észlelhető fénytani sajátságok az alapjai a drágakövek meghatározásának, megismerésének. Ezekkel a módszerekkel, külön e célra kifejlesztett műszerek segítségével meghatározhatjuk őket, a nélkül, hogy az értékes vizsgálati anyag ennek legkisebb kárát is vallaná, sőt sokszor anélkül, hogy a vizsgálandó követ a foglalatából ki kellene venni.
Elmúlt és mai századunk technikai sikere néhány legértékesebb drágakő mesterséges előállításának megoldása. Ezek a mesterséges ékkövek nem ásványok, hanem műtermékek, de ennek ellenére foglalkoznunk kell velük, mert használatuk ékszerekben, technikai téren egyre szélesebb körben, egyre nagyobb mértékben terjed. Ugyanitt szólunk a hamisítványokról, utánzatokról, valamint a drágakövek meghatározásáról is.
Végül még az ékességül használt állati eredetű tárgyakkal, az igazgyönggyel, a tenyésztett gyönggyel, és nemeskorallal foglalkozunk.
Engedje meg, hogy itt ajánljam minden kedves olvasó figyelmébe a Természettudományi Múzeum ásványtárát, melyek úgy rendszertani, mint kristálygyűjteményében az összes drága-, féldrága-, díszítőköveknek szebbnél szebb kristályait kristálycsoportjait láthatjuk.
Ne hívságos emberi ékességeket, de a természet remekeit lássuk a drágakövekben, akkor minden gátlástól mentesen gyönyörködhetünk bennük és adózhatunk velük szemben a szépnek mindig kijáró csodálattal.
(Csillagrubin, 2.3 karát, Srí Lanka. AlleGem gyűjtemény.)
