Fogalommeghatározás – achát
A váltakozva különböző szerkezetű és színárnyalatú kalcedonrétegekből álló vaskos kvarcokat achátoknak nevezzük. Éles átmenet a kalcedon és az achát között nincsen, az alig eltérő árnyalatú rétegekből álló darabokat joggal nevezhetjük kalcedonnak és achátnak is. A kalcedonváltozatok közül a közönséges kalcedon, szarder, a karneol szerepelnek gyakrabban az achátokban, kívülük még jáspissal, hegyikristállyal, tejkvarccal, ametiszttel és opállal találkozunk az egyes rétegek kvarcváltozatai között. Az uralkodó változat szerint nevezzük az achátot kalcedon-, karneol-, vagy jáspachátnak.
Kiváló, ametiszttel, hegyikristállyal és füstkvarccal töltött mandulaköves achát a csehországi Liberecből. Melafírbazaltból kimállva. AlleGem gyűjtemény.
Az egyes rétegek vékonyabbak, vastagabbak lehetnek. A finoman rétegzett achátok 2.5 centiméternyi darabjai 17.000 egymással párhuzamosan futó rétegből is állhat. Az igen finoman rétegzett achátokból a rétegződésre merőlegesen vágott lemezkék áteső fényben szivárványszínben játszanak (szivárványachát). Az egyes rétegek átlátszósága a nagyon áttetszőtől az átlátszatlanig változik.
Igen finoman rétegzett achát a csehországi Morcinovból. AlleGem gyűjtemény.
Az általában 3-5 mm vastag rétegekből álló olyan achátokat, melyekben világos réteg mindig sötétebben színezettel változik, ónixoknak nevezzük. Egyszerűen ónix a neve a fekete-fehér réteges achátnak, míg ha fehér és szürkés kék rétegek váltakoznak: kalcedon-ónix, ha fehér és vörös: karneol-ónix, ha fehér és barna: szárdónix a kő neve. Ezek az ónixváltozatok voltak az ó- és középkor kámea metszőinek legkedveltebb anyagai.
Az achátok természetes színeződése rendszerint csak nagyon halovány, a brazíliai, uruguayi achátok úgyszólván mind csak mesterségesen színezve, festve kerülnek forgalomba. Hogy a kalcedonok festhetők-e vagy sem, ezt az egyes kalcedonrétegek amorf, kolloidális kovasav-tartalma határozza meg, ez veszi fel ugyanis a festékanyagot. A különböző kalcedonrétegek felépítette achátok színfelvevő képessége nem egységes. Vannak több kolloidális kovasavat tartalmazó rétegek, melyek jól festhetők, mások kevésbe, egyes rétegek meg éppen semmi festékanyagot nem vesznek fel, ezek mindenkor fehérek maradnak. A könnyen festhető rétegeket lágyaknak, az egyáltalán nem festhetőket keménynek mondják az achát csiszolók. Az olyan köveket, melyek teljes egészükben egyformán színezhetők, massik-nak nevezik.
Az achátok festése:
A festendő darabokat először lúgban, vagy savban főzik, hogy a szennyeződésektől teljesen megtisztítsák. A feketére festendőket ezután híg cukor-, vagy mézoldatba helyezik s ebben 85-90 Celsius fokos hőmérsékleten két-három hétig főzik, gondosan ügyelve arra, hogy az elpárolgott folyadékot mindig pótolják, a kövek mindig víz alatt álljanak. A cukor-, illetve mézoldatból kivéve, ez oldatokkal teleszívódott köveket kénsavba teszik és a kő minősége szerit órák-, esetleg naphosszat főzik. A kénsav a felvett cukrot elszenesíti, tehát az achát azon rétegei, melyek jelentős mennyiségű cukrot vettek fel, feketék lesznek, a többiek pedig megbarnulnak. Azok a rétegek, melyek semmi cukrot nem vettek fel, megtartják eredeti világos színüket. A barnára festendő achátokat, mint a szárdernél említettem cukorral, míg a vörösre festendőket vas oldattal itatják át és utána égetik. Előbbi esetben karamell keletkezik és így szárdónixot, utóbbiban vasoxid keletkezik és így karneolónixot nyernek. Azt, hogy a vashidroxid festette, természetes barna színű achátok hevítve megvörösödnek, már az ókorban is tudták, a nem festett karneolónixokat így állították és így állítják ma is elő.
A természetben is előforduló, kellemes ható ilyen színeken kívül megfestik ma az achátot a természetben soha elő nem forduló, ízléstelenül rikító színekre is, kékre, zöldre, sárgára, rózsaszínre. Kék színt úgy érnek el, hogy a köveket először sárgavérlúgsó, azután vasklorid oldatában főzik, mikor is a vegyületeket felvett rétegekben berlini kék csapódik le. A vegyszereknek erősebb, gyengébb alkalmazásával a kéknek számos árnyalata állítható elő. Az egyenletesen kékre festett achátot „német lazúrkő” név alatt hozzák forgalomba. A citromsárga színt sósavban, a zöldet krómsavas oldatban való főzés, majd erős hevítés útján, míg a rózsaszínt, illetve ibolyát alkoholban oldott analinfestékkel érik el. Az analinfestékkel kapott színek hamar kifakulnak, az előttük említett módokon festett kövek színe azonban tartós.
Az achátok keletkezése:
Az achátok rendszerint vulkáni kőzetek (porfír, bazalt, de különösen melafír) hólyagjait töltik ki, mint cipó-, körte-, mandulaalakú úgynevezett achátmandulák. Ezeknek az érdes, rücskös felületű achátmanduláknak a nagysága tág határok között változik, borsónagyságútól a méteres, több méteres átmérőig. Ezeket a mandulákat vagy teljesen kitölti az achát anyaga, vagy pedig közepükön üregesek. Az üregekbe rendszerint hegyikristályok, ametisztek nyúlnak be, máskor cseppköves, vesés kalcedon alkotja az üregek falát. Az achátmandulák egyes rétegeinek lefutása általában a mandula alakját és körvonalait követik. Ha a külső alak gömb, a körkörösen futó rétegek körachátot hoznak létre, ha a nagyobb, sötét közepet világosabb, keskeny kör, vagy körök veszik körül, szemachátról szólunk. Némely szabálytalan alakú achátmandula rétegeinek lefutása vár-, erődítmény alaprajzára emlékeztet, ezeket például erőd-, vagy várachátnak nevezzük. Csőachátban több középpont körül helyezkedik el körkörösen a kő anyaga.
Mandulaalakú, hegyikristállyal, ametiszttel és füstkvarccal teljesen kitöltött achát a csehországi Liberecből. AlleGem gyűjtemény.
Ritkábban található az achát eret vagy repedést kitöltő alakjában, ilyenkor rétegei az ér, vagy repedés falaival párhuzamosan futnak. A párhuzamosan futó rétegek felépítette achátoknak szalagachát a nevük. Ha hegymozgások a szalagachátot darabokra tördelik és ezeket a darabokat a kovasavgél újból összeragasztja, romachát keletkezik.
Az achátok előfordulása:
Magyarország:
Hazánkban a Mátrában, illetve Zempléni-hegységben található szép achát. A Mátrában Gyöngyösoroszi, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján az említésre méltó lelőhelyek, míg a Zemplénben Erdőhorvátiban található szép achát.
Csodálatos jáspachát a magyarországi Gyöngyösorosziból. Saját gyűjtés. AlleGem gyűjtemény.
Románia:
Erdélyben Torockó és Tekerő vidékén fordulnak elő csinos, kisebb achátmandulák augitporfír, illetve kvarcporfír üregeiben. E kőzetekből kimállva kerülnek a darabok vízmosásokba, patakokba.
Ókori lelőhely – Szicília:
Európa legrégebben ismert achát lelőhelye, honnan e kvarcváltozat nevét is nyerte Szicíliában volt, az Achates folyó kavicsai között találták az ókorban csinosan csíkozott, sávozott köveit. Ezt az előfordulást az ókori természettudós Theophrastos is említi.
Németország – Idar-Oberstein
A világpiacot évszázadokon keresztül Németország látta el acháttal. A Birkenfeld-hercegség területén már a XIII. században feltárt obersteini, idari, oberkircheni, feiseni gazdag előfordulások alkották alapját az idar-obersteini százados múltú, achátcsiszoló iparnak, mely hosszú időkön keresztül úgyszólván német nemzeti ipar volt. Az achát mandulák melafír üregekben fordultak elő, eleinte másodlagos, majd az elsődleges lelőhelyeket aknázták ki, míg a XIX. század elején a környék készlete úgyszólván teljesen kimerült.
Dél-Amerika
A mai achátszükségletet Dél-Amerika, Uruguay és a brazíliai Rio Grande do Sul állam gazdag lelőhelyei fedezik. A dél-amerikai achátok erősen mállott melafírok mandula üregeiből származnak és ametisztet, citrint, kalcedont, karneolt tartalmazó mandulakövekkel együtt fordulnak elő. A gyakran hatalmas, hét métert is elérő, mandulák alakja rendszerint lapos kenyérhez hasonló. Az elsődleges lelőhelyek a Rio de la Plata torkolatánál a Serra de Mar-ig terjedő területre esnek. A legértékesebb anyagot, a kitűnően festhető úgynevezett serra köveket a Serra do mar előfordulásai szolgáltatják. A Dél-Amerikában termelt achát mennyiség túlnyomó része Németországba, Idar-Obersteinbe kerül feldolgozásra.
Tipikus, igen nagyméretű 30 cm átmérőjű, brazil achát, nem festett, természetes, érdekes rajzolattal, igen szép kékes színnel, AlleGem gyűjtemény.
Madagaszkár:
Madagaszkár szigetén, Antsirabe mellett találtak sok achátot, a kövek minősége azonban elmarad a dél-amerikaiaktól.
Az achát felhasználása:
Az achátot gyűrűbe, melltűkbe, régebben kézelőgombokba foglalható köveknek, nyakékül fűzhető golyóknak csiszolják, továbbá vázákat, tálakat, serlegeket, hamutartókat, íróasztal készleteket, evőeszköz nyelet, dobozokat, feszületeket és egyéb dísztárgyakat készítenek belőle. Kevésbé szép példányaiból készültek az achát mozsarak, dörzscsészék, amelyeket laboratóriumokban, gyógyszertárakban használtak.
A hatalmas achát mandulákat kalapács és ék segítségével darabolják fel, a darabokat gyémánt- vagy karbid fűrésszel vágják a kívánt nagyságúra, utána homokkövön csiszolják.
Faachát:
Faachátnak a kalcedontól, kisebb részben a jáspis és opáltól elkövesített fatörzseket nevezzük, melyeken legtöbbször még jól láthatóak a geológiai múltban élt fának edényei és évgyűrűi. A szép színű, érdekes rajzú faachátokat különösen Amerikában nagyon kedvelik és belőlük asztallapokat, dobozokat, vázákat és gyűrűköveket csiszolnak.
Szarukő:
A szarukő igen finom szemcsés tömött kvarcváltozat, melynek fénye és színe a szaruéhoz hasonló. Szélein áttetsző, átlátszatlan, törése szálkás. Színe rendszerint szürkés, ritkábban barnás, sárgás, zöldes, vagy fekete. Régebben evőeszközök, kardok és tőrök nyelét, botfogantyúkat, gombokat készítettek belőle, ma azonban már nem igazán keresik.
Jáspis:
A jáspis finom szemcsés, különböző idegen szennyeződésektől színezett, átlátszatlan, tömött kvarcváltozat. A leggyakoribb vörös és barna jáspisokat vasoxid, illetőleg vashidroxid festi. E két színen kívül sárga, zöld, szürke, kékes színekben is előfordul. Ha darabjain két szín párhuzamosan váltja egymást, szalagos-jáspisnak nevezzük, míg a mandulaürgeket kitöltő, réteges felépítésű, túlnyomórészt jáspisanyagú mandulaköveknek jáspachát a neve.
Szalagos jáspis a magyarországi Gyöngyösorosziból. AlleGem gyűjtemény, saját gyűjtés.
Névtelen terv – 1
Különösen szépek az Ural-hegység több pontján előforduló, változatos színű jáspisok, melyeket régebben igen nagy mennyiségben dolgoztak fel. A roppant változatos színű jáspisokból asztaldíszeket, vázákat, sótartókat, dísztálakat és a kő természetes színfoltjait ügyesen kihasználva, meglepő hatású mozaikképeket készítettek. Ma különösen nyakláncnak fűzhető golyócskákat, kisebb dísztárgyakat csiszolnak belőle.
Puddingkő:
A puddingkő sárgás színű, kvarcos-opálos alapanyaga ágyazott szürke vagy barna jáspiskavicsok képezte konglomerát. Csiszolva a mandulás, mazsolás tésztához hasonlít, vékony lemezeiből dobozokat, szelencéket állítanak össze. Különösen szép darabokban találják Skóciában és dél-Afrikában.
