Elnevezése, kémiai összetétele:
Az orosz cároknak a külföldi udvaroknak küldött ajándékai között nagy szerepet játszottak a pompás malachitból készült dísztárgyak. Malachit lapokkal burkolt, hatalmas díszvázákkal, órákkal, írókészletekkel, sőt egész asztalokkal úgy a Vatikán, mint az uralkodó házak gyűjteményeiben gyakran találkozunk.
Ez a jellegzetes mályvazöldszínű ásvány (innen a neve is) összetételére nézve bázikus rézkarbonát, képlete CuCO3Cu(OH)2.
Csodálat, mályvazöldszínű, szép rajzolatú, 15*10 cm-es malachit csiszolat Zaire-ból. AlleGem gyűjtemény.
Kristályosodása, megjelenése:
Rendszerint finom rostos, selymes fényű halmazokban vagy rendkívül finom rostocskákból felépült tömött darabokban fordul elő. Jellegzetes mályvazöld, e zöldnek számos árnyalatában található, a legvilágosabbtól a feketés zöldig. Tömött példányokon ezek az árnyalatok szeszélyes futású sávokban váltakoznak, pompás rajzokat hozva létre.
Fizikai tulajdonságai:
Fajsúlya, keménysége:
Fajsúlya magas réztartalmánál fogva nagy, 3,9 g/cm3, keménysége mindössze 3.5 – 4. Jól faragható, elég jól fényesíthető, de lágyságánál fogva fénye nem tartós.
Előfordulása:
Oroszország:
Bár a malachit gyakori ásvány, dísztárgyakul feldolgozható nagyobb, egyenletesen tömött darabokban úgyszólván csak az oroszországi Nizsni Tagilsk és Bogoslowsk környékén fekvő középurali bányákból kerültek használható tömbjei elő. Az átlag 5-20 kilogramm súlyú darabok mellett néha hatalmas, 1-2 tonnát nyomó példányokat is találtak, sőt Fersmann szerint a mednorudianski bányában 1836-ban egy órási, közel 250 tonnás tömbre bukkantak. A roppant malachitdarabot a bányában darabolták szét kisebb, körülbelül két tonnás példányokra és így szállították fel. Ennek a malachitóriásnak a lemezekre vágott darabjaiból készült a cárok téli palotájának malachit terme.
Afrika:
A namíbiai Tsumebben azurit utáni ál-alakokban és vesés aggregátokban találják drágakő minőségű példányait. Továbbá Zaire-ban, Kolwezi, Shaba, Kambowe bányáiban cseppköves tömegekben fordul elő, Kakanda-ban kiváló, gyűjteményi példányai találhatók.
Tojásformára csiszolt dísztárgy Zaire-ból származó malachitból. A tojás 6*4 cm-es. AlleGem gyűjtemény.
Észak-Amerika:
Észak-Armikában Copper Queen, Bisbee, Arizona igazán jó kristályokat szolgáltat, és tömeges kéregszerű megjelenésében is található. Továbbá Nevadában, Mineral Hills-ben.
Ausztrália:
Ausztrália Peak Downs, Queensland, és Új-Dél Wales-ben szintén megtalálható.
Feldolgozása, csiszolása:
Gömbölyűre, domború, ovális formára munkálják meg, nyakláncnak fűzik,karperecekbe, melltűkbe, fülbevalókba, ritkábban gyűrűkbe foglalják. Sokkal kiterjedtebb azonban dísztárgyakul való alkalmazása. A kisebb vázákat, tintatartókat, levélnehezékeket, szobrocskákat egyetlen darabból faragják, a nagyobb tárgyakat, tálakat, dobozokat, asztallapokat vékony lemezeiből állítják össze. A lemezeket úgy vágják és úgy illesztik egymás mellé, hogy a sávok adta rajz egységes legyen és a dísztárgy egyetlen nagyobb lemez benyomását keltse. A lemezek közötti esetleges hézagokat finomra tört malachit porral kevert ragasztóanyaggal töltik ki és ezután az egész lapot még egyszer lesimítják, fényezik.
A malacitot nagyszabásúan Oroszországban használják fel. A szentpétervári Izsák-templom hat darab, egyenként 10 méter magas oszlopát malachit burkolás borítja. Az ugyancsak szentpétervári téli palota malachit-termének nemes fakeretekkel mezőkre osztott falait végig malachitlemezek fedik, a szobában álló asztalok lapjai, a hatalmas díszvázák, az álló óra mind malachitlapokkal van burkolva. Egy hatalmas, másfél méteres nyers malachittömböt őriz a szentpétervári bányászati akadémia ásványtani gyűjteménye. A Természettudományi Múzeum ásványgyűjteményében szintén tekintélyes nagyságú nyers urali malachit rög látható.
A malachitcsiszolás nagyon sokáig, talán a XIX. század közepéig orosz nemzeti iparág volt, a híres műhelyek Jekatyerinoszláv (mai Dnyipro) és Szentpétervárott vannak, a pompás malachit dísztárgyak e két műhelyből kerültek ki. Később, a XX. században Angliában, de különösen Idar-Oberstein-ben lendült fel a malachitcsiszolás. Manapság inkább a távol-keleten, Kínában, Hongkongban, Indiában, Thaiföldön népszerű és költséghatékony a feldolgozás.
Azuromalachit:
Azuromalachit névvel különösen Amerikában hordanak egy, az arizoniai Bisbee bányáiban előforduló igen szép díszkövet, melynek kék azurit alapját zöld malachitsávok, foltok tarkítják. Igen becsülik azokat a darabokat, melyeken a kék azuritmagot körkörösen vagy oválisan veszik körül a váltakozó malachit- és azuritsávok. Mentől finomabbak a sávok, annál értékesebb a darab. Domborúan munkálják meg és melltűkben viselik. Szebb nyers példányok kilogrammjáért többszáz dollárt fizetnek.
