A korund.
Korund névvel az ásványtanban az alumíniumoxid különböző fajtáit nevezzük, úgyhogy ez a szó tulajdonképpen egy csoportnak a neve, ahová néhány fontos drágakő, mint a rubin és a zafír tartozik. A korund a természetben teljesen zavaros, átlátszatlan példányokban is előfordul, de drágakőnek csak a szép, tiszta, átlátszó kristályok alkalmasak.
Vegyi összetétel:
A különböző korundfajták mind ugyanazon vegyi összetételűek, képletük Al2O3. A különbséget közöttük a szín teszi, amit idegen anyagok hozzájárulása idéz elő. A kémiai elemzések az Al2O3 mellett, különösen több-kevesebb vas jelenlétét mutatták ki, amely Fe2O3 alakjában van jelen. mégpedig a rubinban is és a zafírban is körülbelül egyforma mennyiségben. A színező anyagra vonatkozó kutatások kiderítették, hogy a zafír színét a vas mellett titán, a rubinét pedig egészen kis mennyiségű króm okozza. A zafírban a titán analitikailag is észlelhető volt, a rubinban a krómot spektroszkópiai úton mutatták ki.
Kristályformája:
A korund leggyakoribb kristályalakjai a hatszöges bipiramisok és a hatszöges oszlop a bázissal és a romboéderrel kombinálva. Ikerkristályok is előfordulnak, de többnyire csak az átlátszatlan korundok között.
(Hatszöges, bipiramis kristályalakban látható természetes zafírkristály, márvány anyakőzetben, Ratnapura, Srí Lanka. AlleGem gyűjtemény.)
Fizikai tulajdonságai:
A korund a gyémánt után a legkeményebb ásvány, a Mohs féle skálán 9-es fokot képvisel. Nagy keménysége folytán tartós és ellenálló drágakő, a drágakőnek nem alkalmas fajták pedig technikai célokra használhatók. Az egyes fajták és a különböző lelőhelyekről származó korundok nem egyenlő keménységűek. A zafír valamivel keményebb a rubinnál, a zafírok között pedig a ceyloni a keményebb, mint a kasmíri.
Hasadás a korundokon nem észlelhető, csupán a bázis és alapromboéderlap szerint héjas elválás figyelhető meg. Fajsúlyuk igen nagy, 3.94 és 4.10 között van, de a tisztátlan fajták még ennél is nagyobb fajsúlyúak.
Optikai tulajdonságok:
A korund optikailag egytengelyű és negatív. Fénytörése erős, ennek folytán erős fénye van, kettőstörése igen gyenge. A törésmutató adatai szerint, ceyloni zafírokon végzett mérések alapján 1.7687 és 1.7605, a kettőstörés 0.0082. A diszperzió alacsony, 0.018, ebből következik, hogy a színszórás gyenge.
(A képen egy 0.61 karátos, természetes, ceyloni rubin látható. Megfigyelhető, hogy a színszórás gyenge, de a kőnek erős fénye van. AlleGem gyűjtemény.)
Színei:
A korund igen változatos színekben fordul elő. A tiszta Al2O3 színtelen, ez a természetben meglehetősen ritka, és leukozafírként ismeretes. A korund legkedveltebb két fajtája a piros színű rubin és a kék színű zafír, de ezeken kívül előfordul zöld, sárga, sárgásvörös, barna és ibolya színű is. A drágakő-kereskedelemben a különböző színű korundokat hozzájuk hasonló ásványokról nevezték el régebben, hozzátéve a „keleti”, „orientális” jelzőt. Az ilyen elnevezések könnyen tévedésedre adnak okot. A rubinon és a zafíron kívül a különböző színű zafírokat összefoglaló névvel „fancy stones”-nak nevezik és az egyes változatok a következők: világos kékeszöld akvamarinszínű: orientális akvamarin, smaragdzöld: orientális smaragd, sárgászöld: orientális krizolit, vagy peridot, sárga: orientális topáz, sárgásvörös: orientális hiacint, vagy cirkon, ibolyaszínű: orientális ametiszt. A narancssárga korundot padparadscha-nak hívják.
(0.82 karátos, párna formájú, színében, tisztaságában és csiszolásában is kivételes ez a természetes, kezelésmentes, ceyloni padparadscha zafír. A különleges színt a szingalézek a lótuszvirág és a ceyloni naplemente keverékéből származtatják. AlleGem gyűjtemény)
A szín eloszlása sokszor nem egyenletes, hanem sötétebb és világosabb foltok és rétegek változhatnak a kőben. Olyan kristályok is előfordulnak, amelyek egyik végükön más színűek, mint a másikon.
(Ez a 0.92 karátos, természetes madagaszkári zafír a tipikus példája annak, hogy némelykor olyan kövek is előfordulnak, amelyek színe különbözik két végükön. AlleGem gyűjtemény.)
A hinduk azt hiszik, hogy a sötétebb színek bizonyos érési folyamat alatt következnek csak be, amelyen a köveknek a földben át kell esniük, ezért a világosabb színű köveket, sokszor éretlennek nevezik.
A rubinok között a legkedveltebbek és legbecsesebbek a sötét kárminpiros, úgynevezett galambvérszínű, a zafírok között pedig a búzavirágszínű és bársonyos fényű kövek. Újabban az úgynevezett királykék (élénk sötétkék) színű kövek lettek a legkedveltebbek.
(Kissé világos búzavirágkék színű, háromszög formájú 2.62 karátos természetes, ceyloni zafír. AlleGem gyűjtemény.)
A különböző lelőhelyekre nézve határozott színkülönbségek állapíthatók meg. Így a burmai rubinok tökéles pirosak, a keresett galambvér szín is igen gyakori, míg a thaiföldi rubinok sötétebb színűek és barnás, vagy narancssárgába hajlanak, a ceyloniak pedig rendesen világosabb színűek és igen sokszor foltokban színezettek. A mozambiki rubinoknál is igen sokszor megfigyelhető a kívánt galambvér piros szín.
(Természetes, ceyloni rubin, enyhe barnás- narancsos árnyalattal. 1.15 karátos. AlleGem gyűjtemény)
A legszebb búzavirágszínű zafírokat is Burma szolgáltatja, a thaiföldiek sokszor túl sötétek, a ceyloniak pedig foltokban színezettek. Az ilyen követ úgy csiszolják, hogy a legsötétebb rész legyen a kő alsó fele, mert így nemcsak a kő színe, hanem a világos felső részén a kő erős fénye is érvényesül. A kasmíri zafírok rendesen halvány kékek, a montanaiak különös acélkékek, az ausztráliaiak többnyire sötét színűek és csak elvétve fordul elő szép búzavirágszínű.
(Ezen az 1.05 karátos, ovális, ceyloni zafíron látszik, hogy a szín gyakran foltos, sávos. AlleGem gyűjtemény.)
A korund bázislapján igen gyakran hatszögletes idom alakjában kékes- és barnás színű zónás elszíneződést látunk, sok esetben a bázis teljesen bronzszínű.
Pleokroizmus:
A rubin és a zafír pleokroizmusa feltűnő, de különösen az utóbbié erős. A rubinban a rendes sugár abszorpciós színe tiszta piros, a rendkívülié pedig sárgásvörös. A zafírokon tiszta kék, a másikon zöld, vagy sárgászöld. Mivel a pleokroizmus igen erős, a csiszolásnál mindig tekintettel kell reá lenni és a csiszolást úgy kell végezni, hogy a legszebb szín legyen elérhető, a rubinon szép piros, a zafíron pedig szép kék szín érvényesüljön. Ez úgy érhető el, ha a kő táblalapja a kristály bázislapjával párhuzamos.
Különleges fényjelenség:
Némely zafíron az az érdekes fényjelenség figyelhető meg, hogy mesterséges fényben – hasonlóan az alexandrithoz – más színű, mint napfényben, ezért ezeket „kék alexandritnak” is szokták nevezni. Ilyen kövek különösen Montanában fordulnak elő és mesterséges fényben vöröses, ibolyás árnyalatúak. A jelenség magyarázata a több vörös színt tartalmazó mesterséges fény iránt megnyilvánuló különleges abszorpcióban rejlik.
Sugárzás, hőhatás:
A korund a Röntgen sugarakat nagy mértékben átbocsátja.
A rubin és zafír színe a hő hatásával szemben meglehetően állandó. A rubin színe, ugyan kezdődő vörös izzásnál eltűnik, de lehűléskor visszatér. A szép sötétkék színű zafíron izzítás után egész gyenge megvilágosodás észlelhető, a nagyon világos színű zafír színtelen lesz. Napsugár és ibolyántúli sugár a színváltozásra semmilyen hatással sincs. A Röntgen sugár hatására a rubin tisztább piros lesz, az ibolyás szín eltűnik, a világosabb ceyloni rubin sötétebb és bíborpirosabb lesz. A katódsugarak a zafír kék színét zöldes színűvé változtatják. A rádiumsugárzás elég észrevehető változást idéz elő. Világoskék, vagy színtelen zafír a rádium hatására sárga és barna lesz, az ibolyás árnyalatú ceyloni rubin elveszti az ibolyás árnyalatot.
A lumineszcencia jelenségek az ibolyántúli sugarak hatására a rubinon igen élénkek és megfigyelték, hogy a burmai rubinon erősebb e jelenség, mint a thaiföldin. Az erős lumineszcenciát a krómnak tulajdonítják és valószínűen a thaiföldi rubinokban lévő nagyobb vas mennyiség csökkenti a tünemény erősségét.
Zárványok:
A rubinok és zafírok belsejében is gyakoriak az ásványzárványok, amelyek a mesterséges kövektől való megkülönböztetésben igen fontosak, sőt minőségükből a lelőhelyre is következtethetünk. A zárványok a rubinban és zafírban is többnyire csillám-, hematit-, és titánvascsillám lemezkék, a burmai rubinra rendkívül jellemző a finom tűalakú rutilzárványok, amelyek az optikai tengely irányában három, egymást 60 fok alatt metsző irányban helyezkednek el. Sok esetben a rutiltűk egy irányban való elhelyezkedése selyemfényt idéz elő, ami különösen értékessé teszi a követ. Az ásványzárványokon kívül a rubin gyakran folyadékzárványokat is tartalmaz, amelyek sokszor csőalakú üregecskéket töltenek ki.
A rubinon, de különösen a zafíron gyakran bizonyos irányban sajátságos fényjelenség látszik, ami különösen a domborúra csiszolt felületen jut érvényre. Az ilyen követ rubin-, illetve zafír-macskaszemeknek nevezik. A jelenség a bázislapon sokszor hatágú, ritkábban tizenkét ágú csillagalakban (aszterizmus) és a kövek közül különösen kedveltek azok, amelyeken a csillag határai elég élesen látszanak: csillagrubin és csillagzafír. Az aszterizmus is jóval gyakoribb a zafírok, mint a rubinok között. A sajátságos jelenségek okai a kő belsejében lévő különböző zárványok, így elsősorban rutiltűcskék, de okozhatja a színező anyagnak finom rostok alakjában való elhelyezkedése is.
(Ezen a 2.02 karátos, természetes, rózsaszín-lila ceyloni csillagzafíron igen élesen látszik a hatágú csillag. AlleGem gyűjtemény.)
Ellenállósága savakkal szemben:
A korundot a savak nem – még a fluorsav sem – támadják meg.
