Az ametiszt név eredete:
A legszebb színű és kifogástalan példányaiban a legtöbbre értékelt kvarcváltozat. Görög eredetű neve annyit jelent, hogy „nem részeg”, mert az ókorban talizmánnak használták részegség ellen.
Kristályai:
Egyedülálló ametisztkristályok ritkák, rendszerint kristálycsoportok alakjában található. A csoportokat alkotó egyes kristályok 2-6 cm átmérőjűek, nagyobbak csak gyérebben fordulnak elő. Igen gyakoriak az ikerkristályok. A jobb- és balkvarc alkotta ikrek nem egyszer érdekes és jellemző színeloszlást árulnak el.
Színe:
Az ametiszt ibolyaszínű, a legvilágosabbtól a legsötétebb árnyalatig. Néha vöröses, máskor kékes árnyalatú, zöldes, vagy sárgás árnyalat már ritkább. Egyes lelőhelyek ametiszt kristályai barnás árnyalatúak, kissé a füstkvarc felé hajlanak. Egy kvarcváltozatnak sem olyan változatos lelőhelyenként színe, árnyalata, színeloszlása, mint az ametisztnek, úgyhogy a gyakorlott drágakő szakértők a színről már biztosan tudnak a lelőhelyre következtetni. A színeződés csak ritkán oszlik el egyenletesen az egész kristályban, általában legerősebben a kristálycsúcsok színezettek. Vizsgálatok szerint a gyakori jobb- és balkvarc ikrek rendkívül vékony ikerlemezei közé rakódik le a festőanyag és ez okozza az ametisztnek finom, zónás színeloszlását, mely mikroszkóp alatt különösen jól látható.
Drágakőnek azokat a teljesen átlátszó ametiszteket használják, melyeknek színe telt és egyenletes eloszlású. Világos színű vagy foltosan színezett kövek értéke jóval csekélyebb, ezeket éppen úgy, mint a csak áttetsző, zavaros köveket inkább kisebb dísztárgyaknak csiszolják. A szépen színezett példányok átlátszóságát egyes pontokon zárványok okozta felhők, tollak vagy repedések zavarják. A repedezett, zavaros részeket óvatos kalapácsolással eltávolítva, csak a teljesen átlátszó részeket csiszolják.
Még ma sem tudjuk biztosan, hogy az ametisztet milyen vegyület színezi. Egyes kutatók a vasat gyanítják, mások a rhodánvas mellett teszik le a voksukat. Mesterséges világításnál az ametiszt színe sokat veszít szépségéből, szürkéssé, fakóvá válik. Sötéten színezett példányok gyengén pleokrósak, vöröses-kékes árnyalattal.
Igazán szép ez a nagy méretű ametiszt pár, amely Brazíliából származik. 21.77 karátos. AlleGem gyűjtemény.
Hevítése:
Az ametiszt színe meglehetősen érzékeny. Verő napfénynek kitéve, rövidebb- hosszabb idő alatt kifakul, elhalványodik.Röntgen- vagy katód- és különösen rádiumbesugárzás az eredeti színt visszaadhatja. Különösen érzékeny az ametiszt színe hőhatással szemben. Már az ókorban tudták, hogy hevítve színét megváltoztatja, elszíntelenedik vagy pedig aranyos-sárgás, sárgás-barna színűvé válik. Egyes lelőhelyek ametisztjei színüket a hevítés után is megtartják, a legtöbb azonban színt változtat. 200-350 Celsius fokon az ametisztek elveszítik színüket, ez az elszíneződés azonban csak átmeneti, mert lehűlve, kissé halványabban ugyan, de visszanyerik az eredeti ibolyaszínt. A maradandó elszíntelenedés 530-575 Celsius fokon következik be. A kristályok egy része ezen a hőfokon felül is színtelen marad, mások 650-750 Celsius fok között sárga, barnás-sárga vagy vöröses-barna színt vesznek fel. E színek erőteljessége nagyjából megegyezik az eredeti ibolyás szín erősségével. Az égetendő, helyesebben hevítendő ametiszteket hőmérővel ellátott homokfürdőbe ágyazzák, hogy a hirtelen felmelegedés és lehűlés okozta megrepedezést elkerüljék és hogy a hevített kövek hőmérsékletét mindenkor ellenőrizhessék. Ezen óvintézkedések ellenére is gyakran lépnek fel kisebb repedések az égetés folyamán.
Igen szép sárgás színűre hevíthetők a gyengén ibolyás dél-amerikai kövek, a kissé barnás árnyalatú és vöröses-ibolyás bahiai ametisztek. Az Uruguayból származó kövek barnás- vagy sárgásvörösesekké válnak. A madagaszkári ametisztek hevítve csaknem teljesen elszíntelenednek. A szakemberek általában már ismerik az egyes lelőhelyekről származó, különböző színárnyalatú kövek viselkedését és csak véleményük megkérdezése után hevítik az általuk kijelölt köveket. Gyakran előfordul azonban, hogy várakozásukban csalódnak, mert az eddigi tapasztalatok alapján általános érvényű szabályokat felállítani még nem sikerült. A kereskedelemben topáz név alatt szereplő kövek tekintélyes része hevített ametiszt. Közülük a világossárga példányok „brazíliai aranytopáz”, a sötétebb „topáz”, míg a barnás-sárgák „madeira topáz” néven szerepelnek. Fajsúlyának meghatározása, úgyszintén optikai vizsgálatok révén a kő ametiszt-, illetőleg kvarc volta könnyen megállapítható. A hevítéssel megsárgított, illetőleg megbarnított kövek rádiumsugarak hatásának kitéve, eredeti ibolyaszínüket visszanyerik. Hasonló eredménnyel jár Röntgen- vagy katódsugarak huzamosabb behatása is.
Világosabb ibolya színű ametiszt pár Brazíliából. 10.89 karátos. Ezt a színárnyalatot a kereskedelemben „Rose de France” ametiszt névvel illetik. AlleGem gyűjtemény.
Keletkezése:
Az ametiszt keletkezési hőmérséklete 100-125 Celsius fok. Keletkezhet hidrotermális eredetű érctelérekben, mint kísérő ásvány, továbbá pegmatitokban és idősebb, bázikus vulkáni kőzetek üregeit kitöltő, úgynevezett mandulakövek belsejében. E mandulakövek nagysága néhány centiméterestől több méterig változhat. A piacra kerülő ametisztek döntő hányada származik mandulakövek belsejéből. A vaskos, átlátszatlan, vagy gyengén áttetsző, fehér kvarcban rétegesen vagy foltosan előforduló ametisztet ametisztkvarcnak nevezzük. Rendszerint gránitban alkot vékonyabb, vastagabb ereket.
Az ametiszt fő előfordulása:
Európa:
Szlovákia, Románia:
A Királyi Magyarország, ma Szlovákia területén említésre méltó lelőhely Selmecbánya, ahol érctelérek kísérő ásványaként fordul elő. Románia területén Nagybányán, és Porkurán található még szintén ércásványok kísérőjeként ametiszt, ám mindezeken a lelőhelyeken a kristályok túl kicsinek ahhoz, hogy mint drágakövek, csiszolva a piacra kerülhessenek.
Ausztria, Németország:
Az Alpokból Zillertal vidékéről kerülnek elő világosabb színű, és csak a csúcsán színezett kristályok. A szászországi Mücklitz gránitjában előforduló ametisztkvarcot díszítőkőnek használják. A 18. században egyébként Európa egyik leggazdagabb lelőhely Oberstein és környéke volt, ahol melafírok üregeit kitöltő mandulakövekben találták az ametisztet, acháttal együtt. Ma a lelőhely úgyszólván teljesen kimerült.
Oroszország, Urál-hegység
Pompás kristályokban és kristálycsoportokban találják az ametisztet az Ural-hegység drágakő pegmatitjaiban, főleg Murzinka vidékén. A legtöbb ametiszt világosan színezett, a sötétebbek gyakran foltosak vagy eresek. Kerülnek elő azonban remek, egyenletesen ibolya színű kristályok is, melyeket az oroszok a föld legszebb ametisztjeinek tartanak. Az orosz ametiszteket Jekatyerinoszlávban (ma Dnyipro) csiszolják és a termelés alig elegendő a belföldi szükséglet fedezésére.
Srí Lanka:
Gyönyörű ametiszteket szolgáltatnak a ceyloni drágakő mosások is, azonban a termelt mennyiség nem jelentős.
Brazília:
Ma az ametiszt termelés terén Brazília vezet. Bahia, Minas Geraes, Diamantina, Rio Grande de Sul államokban fekszenek a legjelentősebb ametiszt bányahelyek. A bányákból, amelyek jelentős része Idar-Oberstein-i kézben vannak, átlag 100-120 mm hosszú, 50-60 cm széles, átlátszó, de a dél-brazíliai ametiszteknél azért világosabban színezett ametisztkristály csoportok kerülnek elő. A kristályok a homokkő felületén szorosan egymás mellett nőttek fenn, letördelve 60 kilogrammonként ökörbőrbe varrták őket és így szállították Németországba. Manapság ezt felváltották a 200 literes acélhordók. A Rio Grande de Sul állambeli Serra do Mar bányában 1900-ban egy hatalmas 10*5*3 méter méretű ametiszt mandulakövet találtak. A követ egy idari cég vásárolta meg, és feldarabolva jelentősebb Múzeumoknak kínálták fel. A Természettudományi Múzeum ásványtárának 115*68 cm méretű, pompás sötét ibolya kristályok fedte ametiszt példánya is szintén ebből a leletből származik.
Kissé kékes sötét ibolya színű ez a brazil ametiszt, amely 16.67 karátos és csepp alakú. AlleGem gyűjtemény.
Uruguay:
Uruguayban az ametiszt melafír mandulakövekben fordul elő, achát társaságában.
Észak-Amerika:
Északi-Amerikában, Maine állam (Delaware County, Chester County), Észak-Karolina (Haywood County), valamint Virginia szolgáltatnak nagyobb mennyiségű, szépen színezett, csiszolásra alkalmas ametisztet. Igen érdekesek a gerogiai Rabun County-ból származó, víz zárványokat tartalmazó, szépen színezett ametisztek.
Madagaszkár:
Az 1900-as évek elejétől jutott különös jelentőséghez Madagaszkár. A sziget északkeleti részén fekvő Batafo az ametisztbányászat központja. A nagyon szép, sötét ibolyaszínű kristályok közepes nagyságúak, belőlük elég kevés kerül Európába.
Az ametiszt értéke:
A csiszolt, elsőrendű ametiszt értéke az alábbiak szerint alakul a nemzetközi piacokon:
1-5 karátig: 10-75 USD/karát.
5-10 karátig: 10-85 USD/karát.
10-20 karátig: 15-100 USD/karát.
Az ametiszt csiszolása:
A teljesen átlátszó, szép színű ametiszteket rendszerint táblásan csiszolják, de gyakori a domború forma is. Utóbbit főleg nyakékekbe alkalmazzák. Briliánsnak, briolettnek is csiszolják. Gömbölyűre csiszolva és átfúrva nyakláncnak fűzik, de általában csak a repedezett, nem teljesen átlátszó példányait használják erre a célra.
Az ametiszt összetévesztése más drágakövekkel
Az ametiszt összetéveszthető a berillel, fluorittal, korunddal, kunzittal, spinellel, topázzal, turmalinnal. Az ametisztet mangánnal festett ibolyaszínű üveggel is hamisítják, optikai úton azonnal eldönthető a hamisítvány izotrop volta. Ma a piacon igen sok a hidrotermális úton szintetizált ametiszt, amelynek megkülönböztetése a természetestől csak laboratórium körülmények között lehetséges.
Az úgynevezett „keleti ametiszt” ibolyás színű korund, ritkábban spinell, a „lítium-ametiszt” kunzit, míg a „hamis ametiszt” névvel az igazán szép, ibolyaszínű fluoritot illeték. A korund és a spinell sokkal keményebbek, a fluorit sokkal lágyabb az ametisztnél.
