A színleírás kulcselemei:
A drágakövekben látott szín mindig valami kombinációja a színkép tiszta színeinek, amelyek a tiszta vöröstől a tiszta ibolyaszínig terjednek, ehhez járulnak hozzá a barna, fehér, fekete és szürke változó fokozatai. Ezek az utóbbi színek vannak hatással, kombinálva a spektrum színeivel, a látott szín tónusára, és ez teszi olyan nehézzé a szín osztályozását. Például ha fehér jelen van a pirossal együtt, a pirosnak, vörösnek egy világosabb tónusát, vagy árnyalatát kapjuk, ha fekete van jelen, egy sötétebb tónust, vagy árnyalatot látunk. A szürke, fehér, fekete vagy barna fokozatától függően a színkombinációk csaknem végtelen száma lehet az eredmény.
Általános szabály:
Minél közelebb áll egy kő színe a tiszta színkép árnyalathoz, annál jobbnak tartják a színt, a drágakő annál ritkább és értékesebb. Például ha egy zöld kőre gondolunk, minél tisztább a zöld, annál jobb a szín. A természetben azonban nincs olyasmi, mint tökéletesen tiszta szín, ezt mindig módosítja, tompítja egy másik árnyalat. Ezek az árnyalatok viszont nagyon szép, szokatlan, meghatározó színeket tudnak produkálni, amelyek gyakran szintén igen kívánatosak.
A színek leírásában gyakran utalunk ezekre a tényezőkre:
Szín:
a pontos színképi szín leírása: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya.
Intenzitás:
mennyi fekete, fehér, szürke vagy barna van jelen (milyen világos vagy sötét a kő).
Színeloszlás:
a szín egyenletes vagy egyenetlen (sávos, foltos) eloszlása.
A szín intenzitására és tónusára erősen hat a csiszolás arányossága is. Más szavakkal, egy jó drágakőcsiszoló, aki szép kővel dolgozik, képes a legnagyobb mértékben előhozni annak vele született, potenciális szépségét, és ezáltal növelni a drágakő vonzerejét. Egy gyenge csiszoló, bár ugyanolyan nyersanyagból dolgozik, olyan követ hoz létre, amely nem nevezhető kellemesnek, mert a csiszolás csökkentheti az élénkséget és megváltoztathatja a szín mélységét, így rendszerint olyan követ produkál, amely túlságosan sötét ahhoz, hogy vonzó legyen, vagy olyat, amelyben a szín fakónak vagy vizesnek, hígnak látszik.
Általában az olyan kövek, amelyek vagy túlságosan világosak (sápadtak) vagy nagyon sötétek, karátonként alacsonyabb áron adhatók el. Van valamiféle általános hiedelem, hogy minél sötétebb a kő, annál jobb. Ez egy bizonyos pontig így is van. Egy dús, mély szín valóban kívánatos, de ne legyen annyira sötét, hogy már a feketéhez álljon közel. Az átlagos vevőnek sokat kell nézelődnie ékszerüzletekben, szemét gyakoroltatva, hogy különbséget tudjon tenni egy szép, mély színű és egy túlságosan sötét kő között.
Általános szabályként: még fontosabb körülnézni, ha színes köveket szándékozunk vásárolni, mint akkor, ha gyémántokról van szó. Ki kell fejlesztenünk látásunkat a szín minden változatának – árnyalat, intenzitás, tónus és eloszlás – észlelésére. Vannak olyan kövek, amelyek egyszerűen intenzívebb, élénkebb színt mutatnak, mint mások (az egyéb tulajdonságok azonossága mellett), de ezt nagy gyakorlattal vehetjük észre.
Beszéljünk például arról egy kicsit, hogy milyen változatok léteznek például a rubinok között. A legjobb vörös rubin Burmából származik. Ha nem is tisztán vörösek, de a legközelebb ehhez a színhez állnak. A tónus azonban változhat a nagyon világostól a nagyon sötétig. Mint a legtöbb kő esetében itt is nagyon világos és túlságosan sötét kövek karátonkénti ára alacsonyabb. A burmai rubint becsülik a legtöbbre, ez a legdrágább a szín vonzereje és ritkasága miatt. Ez szép vörös színt produkál minden megvilágításban, míg a legtöbb más helyről származó rubin talán csak mesterséges megvilágításnál (azok között is gyertyafénynél, lámpafénynél, és általában az esti világításban) mutat jól igazán, és rózsaszín vagy lilás lesz, ha fluoreszkáló vagy nappali fényben szemléljük.
Ez a rubin nem burmai, hanem afrikai, de színe igen közel áll a burmaiakéhoz. Szép, intenzív vörös szín, enyhe ibolyás árnyalattal.
Ennek a ceyloni rubinnak kissé barnás az árnyalata, mivel messze elmarad a tiszta színképi vörös színtől, karátonkénti ára is ennek megfelelő.
A thaiföldi rubinok igen nagy mértékben eltérhetnek egymástól színben és tónusban, a világospirostól a sötétig haladva, a kékes árnyalat váltakozó fokozataival, amely lilás színt kölcsönöz nekik, és emiatt egy sokkal olcsóbb vöröses-bíbor drágakőhöz, a gránáthoz hasonlítanak. Míg egyes thaiföldi rubinoknak nagyon szép, a burmaiakkal vetekedő színük van (ezek nagyon drágák), a legtöbb thaiföldi kő sokkal olcsóbb, mint a burmaiak, elsősorban azért, mert a színűk nem hasonlítható egymáshoz.
Az afrikai, tanzániai rubinoknak általában barnás vagy narancsszínű árnyalatuk van, és emiatt sokkal olcsóbbak, mint a burmai vörösek, de a pontos árnyalattól függően gyakran értékesebbek, mint a thaiföldi rubinok. Az újonnan felfedezett kenyai, kambodzsai, vietnami és Kína egyes lelőhelyeiről származó rubinok nagyon közel állnak árnyalatban és tónusban a burmaiakhoz, és ezek is minden megvilágításban megtartják a színüket. Ezek a kövek nagyon magas árat érhetnek el, ha a többi tényező is kitűnő.
Ceyloni rubinokkal is gyakran találkozunk ezek azonban rendszerint annyira halványak, hogy az Egyesült Államokban inkább rózsaszínű zafíroknak hívják őket, mint rubinoknak, mert a színük annyira világos. A szín telítettsége túlságosan gyenge ahhoz, hogy technikailag rubinnak írják le őket, mivel a rubinnak vörösnek kell lennie, és nem rózsaszínűnek. Tudnunk kell, hogy az Egyesült Államokban a színnek eléggé mélynek kell lennie ahhoz, hogy a kő a rubin nevet elnyerje, míg a világ más részein a rubin nevet lehet alkalmazni a kőre, ha az a rózsaszíntől a vörös közé eső színű. (Meg kell jegyezni, hogy a rubin és a zafír kémiailag és fizikailag is ugyanaz az ásvány. A vörös változatot rubinnak, míg a hasonlóan népszerű kéket zafírnak hívják. Mindketten a korundok családjába tartoznak.)
Most nézzük meg a smaragdszínek skáláját! A legpompásabb smaragdok közül egyesek ma Kolumbiából jönnek, ezek színe mint a friss, zöld fűé, csaknem tiszta színképi zöld, egészen enyhe sárgás vagy kékes árnyalattal. A legszebb ilyen smaragdok színe egyedülállóan jellemző a kolumbiai smaragdokra. Más országok smaragdjai is pompásak lehetnek, kivételes szép színnel, de közülük kevesen vetekedhetnek a legszebb kolumbiai kövekkel. Sajnos a legkitűnőbb, különlegesen jó színű kolumbiai smaragdok mostanára rendkívül megritkultak, és ennek következtében nagyon megemelkedett az áruk.
Kolumbiai smaragdok. Ezek a világ legkeresettebb smaragdjai. Mély színűk még nem túl sötét, színe igazán közel áll a tiszta zöld színképéhez. Ezeket a drágaköveket még Kolumbiában volt szerencsém fényképezni, áruk tizenöt évvel ezelőtt 50.000,- USD-t tett ki karátonként. Átlagos súlyuk 10 karát volt.
Ez a smaragd afrikai, szép színe van, enyhén kékes árnyalattal. Tisztasága viszont gyenge. Káronkénti ára ennek megfelelő.
Az afrikai smaragdok is mutathatnak kellemes zöld színt, de kékes árnyalattal, és kissé sötét tónussal, amit talán vasnyomok okozhatnak, ez kevésbé keresett, így kevésbé teszi értékessé a követ, mint amilyen egy pompás kolumbiai smaragd. Az afrikai smaragdoknak azonban rendszerint kevesebb zárványuk van, mint a kolumbiaiaknak, és élénkebb követ lehet belőlük csiszolni. Ezért egyes afrikai kövek, színű mélységétől függően, esztétikai szempontból nagyon kedvezően hasonlíthatók össze a kolumbiaiakkal, karátsúlyuk szerinti áruk azért alacsonyabb.
