A színes drágakövek értékének a szín a legfontosabb meghatározója. És – nagyon is gyakran – fő meghatározójának mondható a téves azonosítás is, mert sajnos a legtöbb ember nincs azzal tisztában, színre tekintettel mennyire hasonlít egymáshoz sok drágakő. Még a szakma hivatásos művelői is tévedhetnek, vagy figyelmetlenek lehetnek. Túlságosan gyakran támaszkodik a felismerés és azonosítás kizárólag a színre, mert kevés ékszerész és vevő van teljesen tisztában azzal, hogy milyen sok, hasonló színű kő van a piacon.
Egészen a közelmúltig az ékszerészet nagyon kevés színes drágakövet használt fel, ehelyett az értékesebb és kifizetődőbb drágakövekre összpontosította a figyelmét. A színes kövek növekvő népszerűsége azonban annyira bővítette a piacot, hogy most nagy választék áll a vevők rendelkezésére. Ha smaragdzöld színű kőre vágyunk, de nem engedhetünk meg azonban magunknak egy pompás smaragdot, választhatunk egy zöld gránátot (tsavorit), egy zöld turmalint (verdelit), vagy esetleg egy zöld tanzanitot, krómdiopszidot. Legalább négy olyan ásványi anyag létezik, amely közül választani lehet, bármelyik színt is kedveljük egyébként. Ráadásul sokszor új ékköveket fedeznek fel, és ismert drágaköveket találnak új színben. Kitűnő ékszerészek és tervezők egyre több és izgalmasabb darabot készítenek, felhasználva ehhez a teljes színskálát.
Smaragd. A smaragdnak annyira tipikus a színe, hogy a szín jelzőjére vonatkozóan önálló nevet kapott: smaragdzöld…
Krómdiopszid. Ha nem engedhetünk meg magunknak egy pompás smaragdot, beszerezhetünk egy szép krómdiopszidot is, amely gyönyörű színét szintén a kristályrácsába beépült krómtól kapja…
A színes drágakövek „négy C”-je
A négy C szerinti minőségi azonosítást a gyémántpiac vezette be. Az angol kezdőbetűk a Color, Carat, Clarity, Cut, jelentése szerint a szín, a karátsúly, a tisztaság és a csiszolás minősége szerint kell a gyémántokat különböző minőségűeknek és ezáltal értékűnek azonosítani. De a színes drágaköveknek is megvan a maga négy C-je, illetve magyarul Sz-je, ez pedig a szín, szín, szín és szín! Ez a megállapítás túlzásnak tűnhet, de nem annyira az, mint gondolnánk. Általánosságban beszélve minél szebb és jobb a szín, annál kisebb jelentősége van a drágakő értéke szempontjából a csiszolásnak, a tisztaságnak és a karátsúlynak, viszont minél közönségesebb a szín, annál inkább hatnak ezek az egyéb tényezők.
Rubellit turmalin. A turmalin rózsaszínű, vagy rubinpiros változata. Ez a drágakő nem teljesen tiszta, viszont színe annyira intenzív, hogy értékét kevésbé tisztasága, mint színe határozza meg.
A színt számos változó tényező határozza meg, ami megnehezíti a pontos értékelést. Talán a legjelentősebb tényező a fény: ennek típusa és intenzitása drámai módon befolyásolhatja a színt. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a szín nagyon szubjektív abban az értelemben, hogy mit találunk kellemesnek és kívánatosnak. Ennek ellenére nagyon széles körű kutatás folyt a színtudomány terén, és eredményeket is értek el, szakértők dolgoztak egy megvalósítható színszabályozási rendszeren. A GIA (Gemmological Institue of America, Amerikai Drágakőtudományi Intézet) drágakőszakértői előállítottak egy Color Masternak nevezett szerkezetet, a vizuális színmérő egy típusát, amely körül kifejlesztettek egy egyre szélesebb körben elfogadott színosztályozó módszert. Az American Gemmological Laboratories (Amerikai Drágakőtudományi Laboratórium) tovább folytatta az immár ColorScan-nak nevezett rendszerének fejlesztését. Több más rendszert is elfogadtak, amelyek közül az egyik legígéretesebb újdonság Howard Rubin Gem Dialogue-ja. A legtöbb drágakő-árazási vezető legalább egyet felhasznál ezek közül a rendszerek közül arra, hogy meghatározza az árazott kövek minőségét, de még mindig vannak kihívások a színközléssel, és nem látszik túlságosan közelinek a megoldás. Nagyon sok szubjektív tényező létezik ott, ahol színes drágakövekről van szó. Még egyetlen rendszer sem tudta pótolni az ősrégi szem-és-agy kombinációt, amelyhez elsősorban hosszú évek tapasztalata szükséges.
