Tisztítás, tárolás:
Ideális, ha a drágaköveket, amennyire csak lehet, keveset veszik kézbe, mert az érintkezés során veszítenek szépségükből, és nő a sérülés veszélye.
A köveket megtisztíthatjuk ruhával, mert a zsír és a piszok hatással lehet a ragyogásra és a színre, a gyémánt elvesztheti színét és tisztasági fokát a felhalmozódott szennyeződés hatására. A drágaköveket soha ne helyezzük üveg- vagy fémfelületre, mert könnyen megkarcolódhatnak. Terítsünk alá egy fehér terítőt, ami védi, és kiemeli a kő színét, ellentétben például egy faasztallal. Óvatosnak kell lenni, amikor a követ megmérjük, megkarcolódhatnak a tolómérőtől, a nóniusztól.
Az opál nagyon érzékeny és gondozásra, ápolásra szoruló drágakő. Soha ne fürödjünk opálos ékszerben, mert később kiszáradhat, repedezett lesz, elveszíti a színjátékát. Továbbá érzékeny a kemikáliákra, vegyszerekre, ezért kerülni kell a házimunkát is, amikor opálos ékszert viselünk!
A drágakövek gondozása:
Minden drágakövet egyedül kell tartani egy dobozban vagy zacskóban. Ha turmalin és topáz egy doboznak vannak, károsíthatják egymást. A törékeny és puha drágakövek, beleértve a szerves anyagokat is, különleges bánásmódot kívánnak meg. Ezeket elkülönítve kell tárolni, hőforrástól és kémiai szerektől távol. Ideális például, ha a gyöngysorokat savmentes, puha papírba tekerjük, inkább, mint műanyag zsákba, zacskóba, mert a szerves anyag érzékeny a hőre és a pára lecsapódására. A puha papír átengedi a levegőt.
A kunzit igen érzékeny és sérülékeny drágakő. Rendkívül könnyen hasad, ezért soha ne végezzünk házimunkát kunzitos ékszerben. Ezen kívül érzékeny az erős napfényre is, könnyen kifakulhat.
A törékeny köveket tartalmazó ékszerek érzékenyek a parfümre, az oldatokra, a háztartási vegyszerekre, ezért ne használjuk őket zuhanyozásnál, a fürdésnél, a háztartási munkáknál. A fémtisztító szintén hatással lehet a szerves anyagokra és a drágakövek anyagára is, pl. opál és türkíz. A kő ilyenkor felületi fényének elveszítését és/vagy elszíneződést szenvedhet el. A közvetlen napfény is veszélyt jelenthet az ékszerekre, pl. a kunzit és az ametiszt esetében okozhatja a szín kifakulását, a forró napfény pedig dehidrálhatja az opált, amely töréshez és a fényjáték elveszítéséhez vezethet.
Az ametiszt szintén érzékeny az erős napfényre, ha túl sokat van kitéve ennek, színe kifakulhat, úgy, mint a kunzité.
Különös tekintettel kell lenni a smaragd megóvására is. A smaragd keménysége ellenére igen sérülékeny drágakő. Ezért érzékeny a nyomásra, ütésre, élei lepattanhatnak, a kő belső repedései miatt esetleg összetörik. Ráadásul a smaragdokat előszeretettel kezelik cédrus olajjal, hogy az olaj a kő belső repedéseibe behatolva tisztábbá varázsolja követ. Emiatt óvakodni kell a smaragd ultrahangos tisztításától is.
Smaragdgyűrű, gyöngysor.. A smaragd keménysége ellenére igen érzékeny a nyomásra, ütésre, ezért nem ajánlott házimunka végzése viselése közben. A gyöngy szerves drágakő, nem szabad kemikáliák, egyéb tisztító- és vegyszerek hatásának kitenni. Tárolása puha rongyba tekerve a legmegfelelőbb.
A gyűrűbe ültetett drágaköveket időről időre tisztítani kell, mert a piszok összegyűlik a szennyeződés alatt és ez hatással van a fazettált kő megjelenésére. Egyszerűen merítsük a darabot meleg vízbe, egy csepp tisztítószert adva hozzá és finoman tisztítsuk meg fogkefével. Meg kell jegyezni, hogy tisztítószert ne használjunk szerves és porózus anyagokhoz.
Gyűrűbe foglalt drágakövek esetén időként meg kell tisztítani a foglalatot, mert a zsír és egyéb szennyeződések felhalmozódnak és emiatt a drágakő elveszítheti eredeti ragyogását.
A csipesz használata:
Ha valaki kézbe vesz egy követ, nemcsak zsírossá teszi, amitől elveszítheti a ragyogását, de látni is csak egy határon belül láthatja. Ideális, ha finoman fogazott csipeszt használunk. A legfontosabb a pontosság, amikor felvesszük és lerakjuk a követ. A fogazat megakadályozza, hogy kicsússzon vagy elforduljon a kő. Nem használható az ilyen csipesz puha, finom anyagnál, mert a fogazat kárt okozhat a kőben. Idővel a fogazat lekopik, különösen, ha kemény anyaghoz, például gyémánthoz használják. Ha rosszul használják a csipeszt, a nyomását, rugalmasságát elveszítheti, és laza lesz. Időnként összehajtogatott papírból készített ékekkel kinyitják a pofákat és visszahozzák a nyomást. Mindig a legszélesebb kerületénél kell fogni a követ, ha lehet, mert a táblánál, a pavilonnál összekarcolódhat. Ne szorítsuk a csipeszt túl keményen, ne érje sok helyen nyomás a drágakövet, mert kieshet. Mindez azt jelenti, hogy a csipeszt állandó enyhe nyomás alatt tartsuk, amit a gyakorlat is fejleszt.
A nagyító, lupe használata:
A legjobb, ha a lupe hármas lencsét tartalmaz és tízszeresen nagyít. Sok kereskedő előnyben részesíti az olyan lupét, amelynek fekete kerete van, mert az nem hat a kő színére.
A lupét tartsuk a hüvelykujj és a mutatóujj között kb. 2.5 cm-re a szemtől, a kezünk az arcunkra támaszkodjon. Ha csipeszt használunk, tegyük a kő alját a tálcára, ragadjuk meg a kő külső éleit, és a csipesszel forgassuk addig, amíg a kő tetejét látjuk. Vegyük a drágakövet vagy az ékszert a nagyító fókuszába. Hogy elkerüljük a rázkódást, a könyökünket tegyük az asztalra. Hogy igazán megfigyelhessük a követ, fényt kell rá irányítani, és nem a szemünkbe. Vizsgáljuk meg mind a kő felületét, mind a belsejét.
