A hegyikristály tulajdonságai, előfordulása, értéke

Szerző: | máj 14, 2024 | Drágakövek részletes leírása

A hegyikristály elnevezése:

A görögök azt tartották, hogy a hegyikristályok az Alpok magas csúcsainak dermesztő hidegében felolvaszthatatlan jéggé fagyott vízből keletkeztek. Ezért nevezték el az ásványt kristallos-nak, azaz jégnek. Ez az ókori felfogás csak a késő középkorban dőlt meg.

Kémiai összetétele:

A teljesen színtelen hegyikristály kémiailag ideálisan tiszta kovasav, képlete SiO2. A kvarc fizikai és kémiai tulajdonságai a hegyikristályon tanulmányozhatók a legnagyobb pontossággal.

Kiváló, színtelen, nyolcsarkos csiszolású hegyikristály Arkansas-ból. 8.86 karát. AlleGem gyűjtemény.

Fizikai tulajdonságai:

Kristályrendszere:

Fennőt kristályai rendszerint kitűnően fejlett, karcsú, hatszöges oszlopok, melyeket alapromboéder lapjai fednek. A kristályok tökéletes átlátszóságát gyakran zavarják szilárd és folyadék zárványok.

A szivárványkvarc:

Azokat a hegyikristályokat, melyeknek természetes úton keletkezett finom repedései, a beléjük hatolt igen vékony levegőréteg okozta interferencia folytán szivárványszínt játszanak, írisz-, vagy szivárványkvarcoknak nevezzük. Mesterségesen is előállítják őket olyképpen, hogy felhevített hegyikristályt hideg vízbe mártanak. Ha a víz színesre festett és a kristályt huzamosabb ideig benne hagyják, a festék behatol és a repedések mentén színesre festett kvarcot kapunk.

Előfordulása:

Európa:

A kővésők, kőcsiszolók a hegyikristály szükségletüket a 19. század közepéig az Alpokból szerezték be. A kristályok az Alpok felépítésében oly jelentős szerepet játszó gránitok, kristályos palák hasadékainak üregeinek falain nőttek fenn egyenként, vagy gazdag csoportokban. A kőzetek mállása után a gleccserek jegébe, a patakok medrébe kerülnek és ott többé kevésbé megkopva, legömbölyödve szolgáltatták a régiek által annyira keresett, kívül homályos, belsejükben víztiszta kvarckavicsokat. Az ókori Róma, valamint a reneszánsz pompás hegyikristály edényeinek anyaga úgyszólván mind az Alpokból származott.

Az Alpok egyes völgyeiben századok óta apáról fiúra szálló mesterség a kristály keresés. A tavaszi olvadás után indulnak meg a kristálykeresők, bejárják a gazdagabb előfordulásiakról ismert nagyobb, valamint az eldugottabb völgyeket, átkutatják a gleccserek hordalékát, a patakmedreket, vizsgálják a kőzetekben húzódó kvarcereket, kopogtatván körülöttük a sziklafalat, mikor is a hegyikristályokat rejtő kisebb-nagyobb üregek kongó hanggal árulják el magukat.

Az üregek rendszerint csak ököl, illetve fejnagyságúak, néha azonban rendkívüli méretűek. A kvarckristályok bélelte nagyobb üregeket kristálypincéknek nevezik, 1719-ben a svájci Alpokban, Grimsel mellett egy óriási kristálypincét tártak fel, amely 1000 mázsa ragyogó hegyikristályt szolgáltatott. A legnagyobb példány súlya megközelítette a nyolcszáz kilogrammot. Szintén Svájcban, Münster és Lax között feltárt kristálypincéből viszont számos gyönyörű, víztiszta, 22 – 635 kilogramm súlyú hegyikristályt zsákmányoltak a szerencsés felfedezők. Kitűnő minőségű hegyikristályt szolgáltatnak a svájci Wallis-kanton és a franciaországi dauphinébeli Bourg d’Oisans kvarcerei.

Csehország Vysocina kerület kvarc előfordulásai (Dolny bory, Pikarec, Bobruvka, Suki, Bohdalec, Dobrá Vodá, stb.)  híresek, ahol pegmatitos telérekben füstkvarccal, citrinnel, albittal, ortoklásszal és turmalinnal együtt fordul elő.

Csepp formájú, 8 karátos hegyikristály Brazíliából. AlleGem gyűjtemény.

 

Brazília:

A piacot napjainkban a brazíliai hegyikristály uralja. Olyan kitűnő minőségben, olyan nagy mennyiségben található és aránylag olyan könnyen hozzáférhető, hogy a föld többi lelőhelyei nem igen tudnak vele versenyezni. A leggazdagabb előfordulások Goias államban, Sao Marcos és Sao Bartholomeo folyók közötti Serra dos Cristaes vidékén, Cristallina és Araguahy mellett vannak. Régebben csak másodlagos lelőhelyeket kutatták át az általában ököl- és fejnagyságú görgetegek után, ma a mosások csak a termelésnek egy részét szolgáltatják. Régebben nagyobb, egészen 30 kilogrammos görgetegek is akadtak. Az elsődleges lelőhelyek igen kemény homokkőben húzódó kvarcerek , melyek egyes pontokon üregekké tágulnak ki. Ezekben az üregekben tejszínű, valamint zavaros, szürkés-zöldes kvarcok mellett víztiszta hegyikristályok, füstkvarcok, ritkábban citrinek is előfordulnak. A termelt mennyiségnek egytized része átlátszó hegyikristály. A kristályok vastagsága átlagosan 2-10 cm között változik, vastagabbak nem gyakoriak. A legvaskosabb kristályok átmérője a fél métert is elérheti. Minas Geraes és Bahia tartományok is szolgáltatnak hegyikristályokat, közülük Bahia termelése jelent Goias számára számottevőbb versenyt. Goias az I. világháború előtti években átlagosan 25 tonna hegyikristályt termelt, ez a mai napig rendkívül gyors ütemben növekszik. Az 1920-as években ez a szám már elérte a 150 tonnát. A kivitt kvarckristályok java része Németországban (Idar-Oberstein), kisebb része Japánban kerül feldolgozásra.

Madagszkár:

Madagaszkár szigetének keleti és északkeleti gneiszvidékéről eredő folyók ágyából már a XVII. században ismertek pompás, átlátszó, 20-50 kilogrammos hegyikristály görgetegeket. Az elsődleges előfordulású kristályok üledékes kőzeteket és kristályos palákat átszelő pegmatittelérek üregeiből származnak. Az 1900-as években a termelés 40 – 110 tonna között változott. Ma ez a szám legalább a kétszerese. Művészi célokra, ékességül a madagaszkári hegyikristályok éppen olyan jól használhatók, mint a brazilok, optikai célokra azonban kevésbe alkalmasak.

India:

Indiában Madras vidékén harmadkori konglomerátumban találják a megkopott, víztiszta hegyikristályokat, melyekből Madrasban briliánsokat, rózsákat, sőt régebben szemüvegeket csiszoltak.

Oroszország:

Az Ural-hegység középső részének mosásaiból is rengeteg hegyikristályt nyernek. Az uralhegységbeli Beresowsk lakói háziiparszerűleg dolgozzák fel hazájuk hegyikristályait. Golyócskákat csiszolnak belőlük, és 50-70 golyót ragyogó nyaklánccá fűznek. A Kaukázusban is fedeztek fel jelentős nagyságú kristálypincéket.

Észak-Amerika:

Észak-Amerikában Észak-Karolina, Kalifornia, Colorado, Alaszka, Kanada lelőhelyei a legjelentősebbek. Az Észak-Karolinai Chasnut Hill-ből kerültek ki a leghatalmasabb észak-amerikai kvarckristályok, közülük a legnagyobb példányok 130 kg-ot is nyomnak.

A hegyikristály felhasználása:

A hegyikristálynak régebben jelentős szerepe volt az ékszeriparban, a gliptikában és a díszítő művészet terén. Ékszerbe a gyémánt pótlására, különösen szívesen csiszoltak kisebb, ragyogó kristályait és ezeket „nyugati gyémántoknak” nevezték. Helyi neveik: máramarosi-, német-, stollbergi-, cseh-, alaszkai-, arkanzaszi-, ír-, bristol-, quebeki- gyémánt voltak.

A hegyikristály értéke:

A hegyikristályt az ó-, és középkorban, de még a 19. században is jóval nagyobbra értékelték, mint napjainkban. Ma a legjobban a teljesen átlátszó, színtelen, repedés- és zárványmentes kristályokat fizetik meg. Mind e követelményeknek megfelelő, válogatott anyag  kilójáért a kristályok nagysága szerint 10 – 100 USD-t fizetnek. A 15 kg-nál súlyosabb, teljesen kifogástalan kristályok kilójáért 40 – 200 USD-t fizetnek.

Korábban Idarban a hegyikristályból csiszolt, nyakékhez való golyócskák, ovális, vagy szögletes gyöngyök tucatjáért 3 – 6 német márkát kértek. Ennek a nagy árnak az oka részben a csiszolási költségekben volt keresendő, részben pedig abban a körülményben, hogy a válogatás nélkül átvett nyersanyag 40%-a nem alkalmas a feldolgozásra, a feldolgozott anyagnál viszont 60-70% az anyagveszteség.

A hegyikristály összetévesztése más drágakövekkel:

A hegyikristály lényegében összetéveszthető az összes, színtelen drágakővel, a gyémánttal, a leukozafírral, az akroit turmalinnal, a topázzal, a danburittal, datolittal, fluorittal, stb. azonban ezeknek a törésmutatója és a fénye is jóval nagyobb ez jó kiindulópont a megkülönböztetéshez.

További cikkek

Válassz pénznemet
HUF Magyar forint
EUR euró